A viszonylag fiatalnak számító pozitív pszichológia azt szeretné elérni, hogy a lélektan tudománya ne csak az élet legrosszabb dolgainak a kijavításán fáradozzon. A pszichológia legalább olyan mértékben legyen az erő és az emberi kiválóság tudománya, amilyen mértékben a gyógyításé.
Ha munkáról van szó, valamiért természetesnek vesszük a jutalmazás-büntetés alapú motivációs eszközöket, miközben ezek csak szűk határok között működnek. Annál többet ártanak viszont a kreatív, koncepcionális képességeknek, amelyek a jövőbeli fejlődés zálogai. Ideje figyelembe venni egy harmadik motiváló tényezőt: az ember mélységes vágyát arra, hogy kezébe vegye a saját sorsa irányítását.
Bolti reklamáció, munkahelyi viták, párkapcsolati konfliktusok? Életünk minden területén döntő, hogyan kommunikálunk. Azaz valójában az a fő kérdés, fejlesztjük-e a személyiségünket.
Hogyan egyeztetjük össze az egyéni vágyainkat egy elkötelezett párkapcsolatban, a rövid és hosszú távú céljainkat, amelyek esetleg különbözhetnek a partnerünkétől, hogy mindkettőnk számára biztosítva legyen az egyéni fejlődés és közben egymás felé közeledjünk?
Attól a perctől kezdve, hogy két ember családot alapít, szinte kötelező változáson megy át. Ha ez a változás előremutató, akkor fejlődésnek hívjuk, ha elmarad, és a megrekedés lesz a jellemző, a pár vagy a család krízisbe kerül. Mind a krízisnek, mind a harmonikus együttélésnek vannak általános jellemzői, de ezek másképp jelennek meg a nők és a férfiak szempontjából.
Egyszerű önsegítő gyakorlatokkal sokat tehetünk azért, hogy a változókor ne váljon pokollá, és enyhüljenek a testi átalakulást kísérő lelki tünetek. Melyek a mentális egészség megőrzésének leghatékonyabb módszerei? Mikor vessük be a színlégzést és a testpásztázást? Miben hasonlít a férfiklimax a menopauzához, és mit tegyenek a libidócsökkenéstől szorongó férfiak?
Olykor előfordul, hogy a pár egyik tagja önismereti munkát folytatva úgy érzi, „szintet lépett”, a lelki fejlődést tekintve messze jár társától. Mi lehet számukra a megoldás?
Amikor elmélázol azon, vajon mennyire vagy a szokások rabja, talán spontán azt válaszolod, hogy „Én aztán nem!”. Általában szeretjük magunkat tudatos, önreflexióval rendelkező, új dolgokra nyitott embernek hinni, aki nem ragad bele sematikus működésmódba, hanem időről-időre felülbírálja a dolgait, és ha kell, változtat. Aztán persze kiderülhet, hogy mégsem.
Hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, hogy a szerelmi házasság sem túl régi találmány, miért lenne ez másként az anyai szeretettel?
Minden változás veszteséggel jár, minden búcsúval elveszítünk valakit, de ha nem gyászolunk, ha nem siratjuk meg azt, aminek örökre vége, aligha tudunk újra szeretni, újra élni. Feldmár András és a 2022-ben elhunyt Büky Dorottya 2015-ös, tévelygőknek írott párbeszéde ezúttal a veszteségekről és újrakezdésről szól.
Hogyan él együtt gyermeki és felnőtt énünk? Honnan jönnek a mindent elsöprő érzelmek? Hogyan gondolkodhatunk úgy a belső gyermekről mint metaforáról? Feldmár András beszélgetése Huszár Annamáriával, a Feldmár Intézet terapeutájával.
Meddig vagy a saját nagymamád vagy az apád? Meddig van ereje a múltnak, és honnan tud gyengülni, változni ez az erő? A múlt bábjai vagyunk csupán, vagy felelős, gondolkodó lények?
Egyre több a mozaikcsalád, a tagokat legtöbbször felkészületlenül éri az új helyzet. Megéri alakulni, fejlődni benne, hiszen a soktagú kirakósból harmonikus egyediség születhet.
Hatványozott terheket róhat az elvált szülőkre és az új kapcsolatokkal bővülő családokra a nyár megszervezése. Hogyan lehet a tipikus csapdákat kivédeni? Miért fontos a nyílt kommunikáció és az érzelmek szabad kifejezése? Mitől kerülhetnek lojalitáskonfliktusba a gyerekek, és milyen megállapodást célszerű kötni a szülőknek velük a nyaralás előtt?
Sok mindentől félnek a gyerekek, milyen jó lenne megóvni őket ezektől az érzésektől! Tudattalanul sokszor a szülő adja át szorongását gyermekének.
Tartós párkapcsolatban előfordul, hogy olyan mértékben fordulnak egymás felé a pár tagjai, ami egyrészt elszigeteli őket másoktól, másrészt teljesíthetetlen elvárásokkal terheli meg a kapcsolatot. A következő történet arról szól, hogyan lehet újra kinyitni egy bezárkózott kapcsolatot, anélkül, hogy az összetartozás élménye kárt szenvedne.
Egyre többen vesszük észre, hogy felnőtté válásunk rögös útján gyermeki énünk valahol lemaradt. Annyira siettünk belekezdeni a fontos és felelősségteljes felnőtt életszakaszába, hogy a bohókás belső gyermek talán még most is pillangók után szaladgál egyszínes virágmezőn. Hol találunk rá ismét?
Édesanyánkból való megszületésünk csak az első világra jöttünk: életünk során még több alkalommal születünk meg, születünk újjá.
Nemi kapcsolatok bonyolult hálózata szövi át a társadalmat. A nemi vágy nem bűn. A nemi ösztön meghatározza a viselkedést, alakítja a civilizációt. Ezek sokáig nem voltak maguktól értetődő állítások, sőt eretnekségnek számítottak.
Néhány millió év alatt a túlélés feltételei és lehetőségei gyökeresen átalakultak, a vonzalom, a párválasztás törvényei viszont szinte alig változtak – állítják a szexualitást evolúciós szempontból vizsgáló pszichológusok és biológusok. Páncélok vagy bankkártyák, egyre megy, a lényeg a „génharc”, a minél több túlélő utódért folytatott ádáz küzdelem.
